Lassan négy napja, hogy beköltözött egy idegen. A gondolataimban lakik és otthonosan is érzi ott magát.Olyan mélyen beágyazódott, hogy a vízióm valóságot generál. Egy toll letételével született, amellyel egy szerződést írtak alá. Olyan szerződést, ami feltárta ezt a jövőképet.
Felveszek egy tollat és aláírok egy papírt. Aláírásommal lezárok egy hosszú folyamatot, ami egy lerobbant buszgarázsban kezdődött(bujkáltunk is a vezetőség által kiküldött ellenőrök elől, akik később pártunk fő aktivistái lettek) és ezzel a kormányalakítási szerződéssel válik egésszé.Eltettem minden újságcikket, ami a pártunk sikerével foglalkozik.Az egyikben azt írták, hogy a választási győzelmünket az UNESCO beszavazta a nyolcadik csodának. Mielőtt besétáltam a pártunk székházába, hogy aláírjam a dokumentumokat, találkoztam egy csinos, de korosodó hölggyel. Zöld kosztümöt viselt és széles mosolyával arról akart meggyőzni, hogy a kormányunknak szüksége van egy koalíciós partnerre.Meg akart még utoljára győzni, mintha nem ezt tette volna már hetek óta, hogy a nép meg fogja bánni, hogy nekünk adott bizalmat és nem leszünk képesek ezt a hatalmas deficitet lefaragni. Szerencsémre egy középkorú, nagy bajuszú férfi, aki mellette álldogált, intett neki, hogy majd a parlamentbe megvitatjuk.Megalakult a kormányunk. A választások után egy nyugdíjas férfival ebédeltem.Ő volt a közlekedésiek igazgatója. Kisebb bajusza van mint a zöld kosztümös hölgy mellett álló férfinak, de a hatalma annál nagyobb(volt). Sajnálatát fejezte ki, hogy nem tudott ilyen magasságokba emelkedni és egy papírzacskót akart nekem átadni. Valami ügyészségi iratok voltak és arra kért, hogy titkosítsam őket legalább 500 évig.Aztán mellénk ült egy körszakállas férfi, akit Ő csak Mikinek szólított, mellesleg szintén papírzacskóval a kezében és már ketten kértek erre a nem éppen szimpatikus dologra. Természetesen időt kértem, jó hangosan, hogy a mikrofonba is jól hallható legyen és azzal a lendülettel elhagytam a Gizella utcai épületet. Szerencsémre van még pár napom az első ülésig, ezért elhatároztam, pihenek egy kicsit. Arra lettem figyelmes, hogy a szállodai szobámban, amit a párt pénzéből vettek ki nekem, megérkezésemkor egy halom prospektus sorakozik. Nem sok embernek beszéltem a pihenés gondolatáról(csak a sajtófőnökömnek és a leendő belügyminiszteremnek), de úgy látom gyorsan intézkedtek. Balatonöszöd nekem nagyon messze van, még akkor is ha a prospektuson a "FREE!" feliret díszeleg.Siófok pedig nekem már kezd egy kicsit giccsessé válni, főleg a narancsszínű falak miatt és a szobámba készített egyfajta déli gyümölcs tengerétől.Marad tehát az Adria.Miután visszautasítottam egy magas, magát egykoron Budapest urának titulált férfi meghívását, elindultam, hogy felkészüljek a nagy feladatra.
Lassan négy napja, hogy kicseréltek egy filmet a fejembe. A szalagokat gondosan helyezték egymás utánra, hogy valóságos legyen bennem a jövőről alkotott kép.
Lassan négy napja, hogy azon gondolkodom,hogyan folytatódik ez a nagyfelbontású elképzelés....
